Terhesség
Mint mindenki más mi is vágytunk kisbabára.Bár az én helyzetemben nem egy egyszerű dolog volt.Szépen elterveztük, hogy megalapozzuk jövőjét születendő gyermekünknek és aztán belekezdünk a babaprogramba.Időközben (2005-ben) a kisbabánk bejelentkezett és természetesen bevállaltuk a terhességet, ekkor ismét elindult a kavalkád körülöttem.
Mint minden tudatosan gondolkodó nő, én is jártam nőgyógyászhoz,ráadásul magán rendelésre pont ezek előzmények miatt.Mikor kiderült terhességem orvosom közölte velem, hogy nem tud elvállalni, mert bonyolult eset vagyok.Ismét orvostól-orvosig jártam 18-hetes terhesen sikerült egy klinikára találnom ahol, rögtön kezelésbe vettek.A cukraim miatt egy másik klinikára kellett átjárnom minden nap, így azért volt könnyebb a benntlét mert legalább egy kicsit kimozdulhattam a kórházi falak közül.Mellette napi vizsgálatok vérvétel stb.,itt is már mindenki ismert,már a laborban is megkérdezték tőlem, hogy minek küldenek mindennap le ,miért kínoznak,mert sajnos elég rosszak a vénáim nem egyszerű még a vérvétel sem.Én ezt nem vettem kínzásnak ez egy rossz velejárója a dolgoknak.Teltek-múltak a napok egyre rosszabbul éreztem magam és sajnos a mint utóbb kiderült a bal vesémmel is gond adódott,ekkor szintén kaptam kis csövecskéket és jobban lettem.Ez pár hétig tartott,mígnem egyik este nagyon begörcsölt a vesém,hozzá kell tennem minden görcs után CTG vizsgálatot csináltak a baba miatt,így felmentem a vizsgálatra ahol az ügyeletes orvos közölte, lehet hogy megcsászároznak még éjjel, mert elég ramaty állapotban voltam.Az éjszakából reggel lett,mert a főorvost nem tudták elérni.Reggeli vizitnél a főorvos közölte velem, hogy megyek a műtőbe mert vérmérgezést kaptam, a reggel 8-órai műtétből du.14-óra lett,mert se vér, sem pedig megfelelő gyógyszer nem volt a kórházba, így várni kellett míg megérkezik.Betoltak a műtőbe,ekkor én még nem tudtam mi is történik,mint utóbb kiderült az én életem próbálták menteni, mert a vizsgálatok szerint a kisbabám már nem élt.De nagy meglepetésükre a kislányom felsírt és volt aztán szaladgálás a műtőbe,bár én nem emlékszem semmire mert engem elaltattak, aztán egyből vittek az intenzív osztályra.Így örömmel közlöm, hogy 2005.07.22-én 45 cm,1.85 kg 32 hetes korában megszületett kislányom Adrienn.Az intenzív osztályon újraélesztettek (ismét), aztán kikerülve az osztályról 1 hét után megnézhettem kislányomat a koraszülött intenzív osztályon.Annyira izgatott voltam,hogy milyen lehet és nincs-e baja,de megpillantottam az inkubátorba és eleredtek a könnyeim(most is ahogy ezt írom)mert egy csoda és tünemény feküdt benne.Nagyon kedves volt mindenki, egyből rohantak,hogy mi a baj és mondták,hogy ne aggódjak mert,semmi baja.Ott ültem a tolókocsiba és csak sírtam mert,annyira meghatódtam,férjem végig mellettem volt, aztán már mindenki sírt,de csak sikerült abba hagyni.
