Szemprotézis

Orvosom felvilágosított arról, hogy a műtét nagyon fog fájni,gondoltam ezek után még mi fájhat annyira,de nem érdekelt csak szabaduljak meg mindennapi gyötrelmeimtől.Hát így is lett,bementem a műtőbe ott elérzéstelenítették a szemem és felfeküdtem a műtőasztalra.Eleinte nem éreztem semmit később egy kicsit fájt,azon gondolkodtam ha ennyire fáj, ezt simán elviselem majd.Közben orvosom mondta ha fáj szóljak és megállunk egy kicsit pihenni,de nem szóltam,mert úgy voltam vele, hogy jobb előbb túlenni a dolgon.Ahogy ezen elmélkedtem hallottam ,ahogy az orvos nyeszeteli a szemem és egyre jobban fáj amit csinál,(szerintem még az asztalt is meg görbítettem kínomban,de nem szóltam),hát nem akart sikerülni, még 2 orvos odajött segíteni neki,mert a sok műtét miatt annyira behegesedtek az inak és idegek, hogy nem tudta az orvos kivágni a szemüregből a szemet,de egyszer csak annyit hallottam, hogy "kopp",ez volt a szemem.Vége lett a műtétnek,ahogy vánszorogtam ki a műtőből,arra lettem figyelmes, hogy orvosom jól megizzadt és láthatóan megviselte az operáció.Én is kikészültem,de Ő is.Másnap reggel végre úgy keltem évek után, hogy nem fáj a fejem,mondanom se kell, hogy remek érzés volt.Reggeli vizit előtt érdeklődött orvosom, hogy hogyan érzem magam,erre én válaszoltam,hogy remekül mert nem fáj a fejem,erre Ő megdöbbenve mondta,hogy még nem találkozott olyan emberrel aki örült volna annak, hogy kiszedték a szemét,mert mindezt nagy mosollyal az arcomon tettem.10 nap után hazaengedtek és a kezembe kaptam egy receptet a bal szememről,amin az állt,1 db bal oldali műszem,kicsit morbid volt a dolog,de nem voltak többet fájdalmaim.Így lett a szemem helyén műszem.Először el sem tudtam képzelni,hogy milyen lehet,de aki ezeket csinálja nagyon kedves és mindent elmagyarázott róla.Minden reggel és este ki kell venni ,letisztítani és visszahelyezni,de ez egyáltalán nem fájdalmas dolog.Eleinte szerencsétlenkedik vele az ember,pl.:kivettem aztán kicsúszott a kezemből és bele a lefolyóba,na szétszedni a lefolyót aztán be a szem,de végül férjemmel és kislányommal jót nevettünk rajta,mert mint egy vígjátéki jelenet úgy zajlott le.