Vesebetegségem
Nagy fájdalmakkal kellett szembenéznem, sokat hánytam és persze ismét kórház lett a vége. 2 évig antibiotikumokon éltem,nem tudták megállapítani mi a bajom. Természetesen orvostól-orvosig jártam,már a végét jártam mikor megjött az isteni segítség, és megtaláltam azt az orvost, aki diagnózisként közölte velem az az elvégzett CT vizsgálat után, hogy vesedaganatom van. A jobb vesémet kívülről benőtte egy daganat.2003 februárjában elérkezett a műtét napja. Érdekes, hogy egyáltalán nem féltem, de mivel cukros is vagyok ez egy kicsit komplikálta a helyzetemet. Akkor még egyedülálló műtétet hajtottak végre rajtam,mivel a cukor megtámadhatja a veséket is, így orvosom azt találta ki, hogy a daganatot lefejtik a vesémről és ha jó indulatú akkor megmaradhat a vesém, ha nem akkor ki kell venni. Szerencsére jó indulatú volt.Másnap reggel már az intenzív osztályon feküdtem 48mmol/l-s cukorral kómába estem itt újraélesztettek és kaptam egy kis vért is.Pár nap eltelte után magamhoz tértem.A járást újra kellett tanulnom,tornásztattak,mozgattak az ágyban, mindent megtettek a gyógyulásom érdekében,ilyenkor az ember semmit nem képes csinálni, se fürdeni nem tud, vagy akár kimenni a mosdóba, ez mind egy ágyban történik veled.Megalázónak éreztem helyzetem és olyan erő szállt meg (hogy minél előbb eltűnjek az intenzívről), hogy pár nap után már visszamehettem az osztályra.Itt még eltöltöttem 5 hetet, mivel a vesém nem gyógyult rendesen.Mindenhol csövek lógtak ki belőlem,ezek végén zacskók, de engem ez sem akadályozott abban, hogy elmenjek sétálni.Fogtam a kis zacskóimat szám szerint 6 volt,azt beletettem egy szatyorkába és totyorásztam amerre gondoltam.A cukros diéta mellett vesediétát is tartanom kellett.Egy hét után feltűnt orvosomnak, hogy ebédre mindig párolt sárgarépát kapok.Megkérdezte tőlem, hogy hogyan bírom megenni,erre az volt a válaszom,hogy pacalpörköltnek képzelem és egy jót nevettünk.Történt más vicces dolog is velem a kórházban, de ezeket most nem írom le mert regény lesz a végén belőle.Végre 6 hét után hazamehettem lábadozni. Ekkor még úgy gondoltam, hogy felépülök és megyek vissza dolgozni.Majd 1 évig tartott a gyógyulásom,közben leszázalékoltak és rokkant nyugdíjas lettem. Rá kellett döbbennem,hogy vannak fizikai határaim és nem tudok dolgozni úgy mint régen.Még abban is elfáradtam ha utaznom kellett az orvoshoz.De emellett amit tudtam megcsináltam, még ha vért izzadtam akkor is,mert mindig hajtott valami előre.
